Happy hour-tól After Hours-ig

Egressy Zoltán: Szaggatott vonal (Kalligram, 2011)
[4 és fél Vespa robogó]

Van itt ez a vívódó, tévelygő figura. Egy lézengő ritter. Meg pesti kocsma-szubkultúra a jellegzetes figuráival. Ó, ó mennyire ismerős ez a világ. Talán már túlságosan is az. 

Meg van egy halott apa emléke, meg egy elkésett, egy sosem volt beszélgetés, ami helyett marad a hosszú belső monológ. 

Semmi különös, csak egy élet, ami akár az enyém is lehetett volna. Nőhettem volna fel apa nélkül, válhattam volna el kétszer. Hordozhatnám (hordozom is) ezeket a félelmeket. Hülye véletlenek bármikor beüthetnek. Vagy lehet ilyen sorsunk. Tök mindegy, ugyanaz.

Meg van még kocsmafilozófia és agyalás. Én ezt szeretem, de megértem, ha valaki nem. Csak az kezdjen bele ebbe a könyvbe, aki egy-két sör vagy fröccs mellet el tud beszélgetni vadidegen emberekkel. Csak az kísérje el Vertesz Antalt futárútjaira és belső utazására a happy hour-tól az After Hours-ig.

(Egy kicsit azért túlírta szerintem.)

(Nem tudom, miért olvasok ennyi apás könyvet, mindig lelkifurdalásom lesz tőlük.)

Más vélemények és idézetek a molyon.