Mimikri

Claire Wolniewicz
(cop. Louise Oligny)

Claire Wolniewicz: Mimikri (Palatinus, 2006. Fordította: Pacskovszky Zsolt)
[3 felvett személyiség]

Adam Volladier 34 éves főkönyvelő. Egy öregemeber. Csak azért költözik el szüleitől, mert muszáj. Ők meg is halnak hamarosan. Adam túlféltett gyerek volt, kapcsolatok nélküli, magányos, zárkózott. Festői tehetségét is elfojtják / elfojtja.

Aztán egy nap valami furcsa történik vele. Valaki felismeri egy boltban. Illetve összetéveszti valakivel. És ez a következő napon újra megtörténik. Aztán újra, meg újra, meg újra.

Újra.

Adamot először megrémíti, majd fellelkesíti a dolog. Végre valaki lehet, még ha nem is az aki. Eddig csak fia volt valakinek, meg osztálytársa. Most egyszerre teniszpartner, fogorvos, vízvezeték szerelő, haver, gyerekkori barát. Kedves és szívélyes emberekkel találkozik, ami újdonság neki, és lassan ő maga is ilyenné válik. Észreveszi az életet, kinyílik előtte valami új.

Kedves lesz, vidám, álmodozó. Beleképzeli magát ezekbe a sosemvolt életekbe, utána olvas lehetséges foglakozásainak, hobbijainak.

És hamarosan eljön az a pillanat is, amikor Adam már nem hárít, hanem belép a szerepbe. Óvatosan felveszi azt a személyiséget, amit a számára idegen emberek belelátnak. Az emberek azt szeretik, aha igazuk van, és ő nem akar csalódást okozni ezeknek a kedves ismeretlenek. Na és ekkor természetesen találkozik egy lánnyal, aki persze azt hiszi, hogy ő az egykori szerelme, és Adam rájön, hogy itt már nincs kecmec, dönteni kell. Ha újra látni akarja a lányt, nem elég néhány percre belebújni ennek a Georges Fondelnek a bőrébe, hanem azzá kell válnia.

Na itt aztán kezdődnek a bonyodalmak, lesz szerelem, festményhamisítás, üldözés, miegymás.

Claire Wolniewicz regénye egy elég ingoványos határsávban mozog szépirodalom, művészregény és szerelmetesregény között. 

Valahogy nekem azt sugallja, hogy az életünk milyensége pusztán választás kérdése. Hogy a személyiség csak egy öltöny, amit, ha van rá pénzünk, bármikor kicserélhetünk egy divatosabbra, egy jobb minőségűre. Pedig hát a nagy kuglófot!

Ha a történet végén Adam elbukott volna, kegyesebb lettem volna ehhez a regényhez, de így nem.

Se nem jó, se nem rossz. Vonatkönyv.