Oldalak

2011. március 29., kedd

Egy szivart...? Kubai...

Jane Resnick: Nemzetközi szivarkalauz (Vince, 2006)
[5 cédrusfa humidor]

Nagyon klassz kis könyv. Szép is, informatív is. Nyújt némi bepillantást a dohányzás történetébe, ad praktikus tanácsokat a vásárláshoz. A legérdekesebb része azonban az, amiben végigvezet azon a többéves úton, amíg a dohánylevélből prémium szivar lesz. Kezdve a vetőmag és talaj kiválasztásánál, folytatva a levelek különböző időben történő leszedésével, és az azt követő fermentációs eljárással, érleléssel, ami egyes szivarfajtákhoz előkészített dohányoknál akár hat hónapig is tarthat. Ezek után a gondosan szétválogatott és csoportosított dohánylevelekre 1-5 éves pihenő vár mielőtt szivar lesz belőlük. Leírja a kézi gyártás folyamatát, (cáfolva azt a legendát, hogy a legjobb kubai szivarokat szűzlányok sodorják a combjaik között :) A gondos válogatást, amivel a mester összeállítja a szivarba/szivarra kerülő keveréket. A – kézzel készült – szivarokban egész hosszukon végigfutó töltelékleveleket, a borítóleveleket, amik a szivar esztétikai megjelenéséért is felelősek, valamint a két réteget egymáshoz kapcsoló összekötőleveleket. Végül egy szivar akár hat-, hét-, nyolcféle dohánylevélből is állhat. Többnyire hosszas kísérletezés előzi meg egy később sikeressé váló új márka, vagy típus piacra kerülését.
Ejt még néhány szót a könnyebben hozzáférhető és jóval olcsóbb gépi szivarokról, és az európai – főleg holland – szárazszivarokról, amik vágott dohányból készülnek, de szintén lehetnek kiváló (és állandó) minőségűek. A szerző Christian of Denmark, Schimmelpennick és a Villiger márkákat ajánlja, ez utóbbit én is meg tudom erősíteni. A kézi szivarok kiválasztása már nehezebb feladat, és mindig kaland. Az azért nagyjából megállapítható, hogy kubai, hondurasi, dominikai szivarral nem nagyon lehet melléfogni, de érdemes kísérletezni másokkal is, az utolsó szivarom pl. egy kiváló jamaikai  Macanudo volt.
Na most jól meg is kívántam egyet, a fenébe! :) Még szerencse, hogy van még egy pár kubai Montecristo corona-m otthon, és bár nem humidorban tároltam őket, még nem száradtak ki reménytelenül, egy kis párásítás után majdnem tökéletesek lesznek…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Na most mondd!