Oldalak

2011. január 10., hétfő

Woody Allen és a finn Philip Marlowe - Karácsony és Szilveszter körüli olvasások táviratilag II.

Stig Björkman: Beszélgetések Woody Allennel [4 csillag filmtekercs]
Ez a Woody nem a filmekből megismert neurotikus, hipochonder, erotomán egoista. (Igen, tisztában vagyok vele, hogy Alvy Singer, Zelig és a többiek kitalált figurák, de mégis ugye, az ember hajlamos...) Ez a Woody egy nagyon is rendszeres, fegyelmezett, már-már megszállott munkás, aki jó szerződésének köszönhetően akár évente forgathat egy nem túl magas költségvetésű filmet. És ez a Woody elég érdekes ember, még akkor is, ha nekem a neurotikus, hipochonder, erotomán egoista jobban tetszik.
Sajnos a könyvet elfelejtették megvágni meghúzni, és a sok ismétlődő gondolatsor némileg levon az élvezeti értékéből. Az azonban biztos, hogy nagy-nagy vágyam kerekedett ezekkel az interjúkkal felszerelkezve újra megnézni az összes filmjét. De legalább a kedvenceket.

Matti Rönkä: A határjáró [5 köteg rubel]
Kicsit megelőlegezett bizalom az ötös.
A főszereplő karaktere ugyanis egyértelműen koppintás. Magánhekus - á la Sam Spade, Philip Marlowe. Viszont bocsánatos koppintás, mert egyrészt jól sikerült, másrészt Rönkä ki-ki kacsingat a szövegből, hogy ne vegyük annyira komolyan.
Ami a szükséges pluszt adja a történethez, az a helyszín, az orosz-finn-észt határkörzet, és a közeli nagyvárosok.
Főhősünk a magánnyomozáson kívül apró szívességeket tesz tisztes orosz vállalkozóknak, humorzsák finn rendőröknek, ex-KGB-s hivatalnokoknak, és próbál nem megfulladni. Személyén keresztül beleláthatunk abba a bonyolult ökoszisztémába, amiben oroszok, finnek, inkerik, karjalaiak, észtek a tisztes polgári felszín alatt marakodnak a koncért.
Első regénynek igencsak erős, a bizalom megvan, várom a folytatást.


7 megjegyzés:

  1. épp ez az Allen könyv győzött meg hogy mennyire sok szerepében nincs benne ő maga...

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy csillagozol. :)
    Ezzel együtt a Rönkä meglep.

    VálaszTörlés
  3. @egy ember Ezt (még?) nem tudom, mert nem olvastam. Csak az ismertetőt olvastam, és úgy éreztem, hogy ebből jó könyv nem lehet.

    VálaszTörlés
  4. @1sx Na most bevallom neked férfiasan, hogy elfogult vagyok az ilyen klasszikus(ra vett) magánnyomozós történetekkel. Biztosan a bennem elveszett Sam Spade miatt :)

    VálaszTörlés
  5. @szamárfül Igen, és ez tulajdonképpen felháborító :)

    VálaszTörlés
  6. @egy ember Majd megnézem a könyvtárban... :)

    VálaszTörlés

Na most mondd!