[5 öreg, rühös eb]
Ha lesz rá időm, mindent elrendezek,
hogy ne neked kelljen majd.
A könyveket odaadom egy könyvtárnak.
Ami kellett, már úgyis elvitted.
És talán elvitted azt is,
amit mondani akartam neked.
Majd kiderül.
A ruhákból is csak néhány szükségeset tartok meg,
a többit lassanként elhordom a konténerbe,
van itt egy nem messze, kell annyi séta.
Nem akarok hordalékot magam után.
Sok mindent nem tudok már rólad, és ez bánt.
De te sem tudsz már mindent rólam, és ennek örülök.
Nincs is rá szükséged.
Idővel úgyis csak az emlékek maradnak meg.
Majd válaszd te is a szépeket.
Ölellek, apád.
2 megjegyzés:
Ha apám megérte volna, hogy gondoljon a halálára, és még írni is szeretett volna, talán nekem is lenne egy ilyen a fiókban.
Thomas F. utolsó feljegyzései a nagyközönség számára valóban nagyon jók voltak. A novellák viszont kicsit gyengének tetszettek.
Megjegyzés küldése